fbpx

Illóolaj-történelem

Az elmúlt fél évszázad monumentális változásokat hozott. Kirobbanó a technikai fejlődés: bármit, BÁRMIT elő tud állítani az emberiség. Élőt és élettelent egyaránt. Lehetőségek tárháza! Azonban amilyen nagyszerű, olyan pokoli is.

Olyan csodálatos a műfogsor, a pacemaker, az elektromos autó… de vajon valóban szükségünk van PET palackra? PES ruhára? Nyugtatóra? Étrend-kiegészítőre? Tényleg csak könyvből tudunk szoptatni? Rettentő a reklámzaj. Nem halljuk a szívünk dobbanását. Nincsenek gondolataink és kivesztek az érzelmeink. Az intuíció teljes halála ez.

Egyidős az élettel

Ha valakinek mégis van „megérzése”, máris furcsálló tekintetekre számíthat. Ez régen nem így volt. Persze, olyan is volt, amikor megégették, meg olyan is, amikor orvosnak, varázslónak, táltosnak gondolták.

De mindig ismerte és érezte a gyógynövények erejét. Még csak azt sem állítanám, hogy az emberiséggel egyidős, mert még annál is régebbre nyúlik vissza a gyógynövények „használata”.

Az állatok is gyógyítják magukat. Tudják és érzik, mikor mire van szükségük s oda dörgölőznek, azt a növényt rágcsálják. Ez a legősibb használat. Amikor a gyógynövények történetéről beszélünk, azt lehet mondani, egyidős az élettel. A tűz megszelídítése új lehetőségeket nyitott: az illatos füstölők mai napig szerves részei a vallási ünnepeknek, rituáléknak, szertartásoknak.

Nem csupán egy illatos és kedves szokásról szól: a megfelelő gyógynövény illóolaja hatással van az emberi elmére segítséget nyújtva a spirituális élmény megélében a szakrális légkör megteremtéséhez. A ajurvédikus orvoslás egészen meglepő múltra tekint vissza: tízezer éves. Az első orvosi témájú könyv i.e. 2800.-ra datálható, a kínai Sen Nang császár nevéhez fűződik.

Egyiptomban a gyógynövények és illóolajok használata egészen természetesnek számított. Kiemelkedő jelentőséggel bírt az ápoló szerek és kozmetikumok használata, illatos olajokkal masszíroztak, fertőtlenítő hatású illóolajokkal balzsamoztak, dezodorokat készítettek és parfümmel illatosították magukat. Kleopátra udvarában is mindennapos volt az illóolajok jelenléte.

Elmondások szerint ő maga nem is volt különösen szép asszony, viszont annál okosabb. Tudta, hogyan és mivel tudja elcsábítani a férfiakat, jól ismerte az illóolajok hatását és remekül értett a fényűzéshez. Legendák szerint meghagyta, hogy hajójának vitorláit tiszta afrodiziáló rózsa illóolajjal itassák át, hogy a rómaiak távolról „érezzék” közeledtét.

A kozmetikumok, illatok és illóolajok a görögök körében is népszerűségnek örvendtek: fürdőházakban és egészségmegőrzés területén alkalmazták. Hippokratész tudományát papírra is vetette, a gyógynövényekről tett feljegyzései a mai napig megállják helyüket az aromaterápiában. A Kr.u. 100. körül írt tanulmány De Materia Medica címmel Pedaniosz Dioszkoridész munkája, a nyugati orvoslás kézikönyve volt halála után 1200 éven át!

Az illóolaj-kérdés némi szakértelmet kíván. Mivel az illóolajok a gyógynövényekből kivont esszenciák, ezért ismerni kell az illóolajat alkotó összetevők tulajdonságait, hogy megtervezhető lehessen az illóolaj kinyerésének módja. Ki gondolta volna, hogy a desztilláció alapjait az arabok fektették le Kr.u. 900. körül? A 10-11. század fordulóján tevékenykedő perzsa orvos, Avicenna tovább tökéletesítette a lepárlóberendezést és elsőként állított elő tiszta illóolajat.

A középkor nemcsak sötét volt, de kellemetlen szagú is a mosdatlan emberektől és a mosás hiányától. A bűzt illóolajokkal és illatos növényekkel próbálták elnyomni. A kesztyűkészítő mesterek kesztyűiket illatosították a cserzőanyagok kellemetlen szagának semlegesítése végett.

A pestis elleni védelemben is jeleskedtek az illóolajok: az orvosok csőrös maszkjukba helyeztek fertőtlenítő illóolajokkal átitatott textilt azzal tisztítván a belélegzett levegőt. Középkori legenda a négy rabló esszenciája: négy tolvaj fosztogatta az elhagyott városokat, de ők maguk sohasem fertőződtek meg. Elfogatásuk után fény derült a titkos receptre: a borókából, angyalgyökérből, rozmaringból és zsályából készült keverék óvta őket.

Ezidőtájt az illatszergyártók kiemelkedő tekintélyre tettek szert. Ténykedésük sok esetben a csodatevés és varázslás határmezsgyéjén mozgott. Mivel a mosdást egészségtelennek tartották, ezért elengedhetetlen volt az illatosítás minden formája. Ünnepek alkalmával mámorító túlzásokba estek a gazdagság és fényűzés jelzéseként: III. Henrik azon túl, hogy ruháit, haját, testét illatosította, még a borba, szökőkutakba, levélpapírra, vízbe is juttatott az illatokból!

A gyógynövények aktív hatóanyagait Paracelsus orvos, sebész és alkimista különítette el és rendszerezte a 16. században. Ezzel lefektette a mai modern gyógyszerészet alapjait. A 17. század botanikus orvosa Nicholas Culpeper fűvészkönyve: Complete Herbal mai napig megállja helyét.

A 17. századra az európai vallási és szellemi légkört átjárta a szigorodó életszemlélet, ami az illatok mellőzésével járt. A 18. századi puritánok eltiltották a nőket az illatoktól és az illatos ápolóktól. Egyes angol törvényhozók szerint a parfümök puszta birtoklása is jogtalan erőt ad a nőknek. Elő is álltak egy törvénytervezettel, miszerint szigorúan meg kell büntetni minden jó szagú női személyt. A puritán törvényhozók szerint az illatszerek használata valójában a boszorkányság egyik formája, kizárólag a férfiak elcsábítására és megrontására való, illetve házasságra kényszerítésre olyankor, amikor elkábítva képtelenek uralni érzékeiket. A törvény nem került bevezetésre.

Illóolajjal a tuberkulózis ellen

A 19. században szedte áldozatait Franciaországban a tuberkulózis. Felfigyeltek arra, hogy a gyógynövény-feldolgozó munkásokat rendre elkerüli a légzőszervi betegség. Összefüggést sejtettek a jelenség hátterében. Ez vezetett az első (1887) laboratóriumi feljegyzésekhez, mely az illóolajok hatását vizsgálta. Ezzel vette kezdetét az illóolajok mikroorganizmusokra gyakorolt ingereinek a tanulmányozása Franciaországban, mely áttörő kezdeti sikereknek örvendhetett, ugyanis az illóolajok valóban elpusztították a mirigy- és sárgaláz okozta mikroorganizmusokat antibakteriális tulajdonságaik révén. A penicillin megjelenéséig az illóolaj maradt a legbiztonságosabb fertőtlenítőszer.

Az aromaterápia kifejezés megalkotása és az illóolajok újjászületése a francia vegyésznek, René-Maurice Gattefossénak köszönhető. Egy véletlen baleset nyitotta fel szemét az előtte heverő természeti csodára, az illóolajok hatásaira, a bennük rejlő természetes terápiára.

Egyre több kutató, orvos, tudós érdeklődését felkeltette az illóolajok hatása.

Illóolajok a háborúban

Olasz tudósok, dr. Renato Crayola, dr. Giovanni Garri vizsgálták az illóolajok idegrendszerre, vérnyomásra, pulzusra, légzőrendszerre gyakorolt hatását, továbbá újabb igazolást nyert az antibakteriális tulajdonság is. A II. Világháború alkalmat teremtett az illóolajok használatának további kiterjesztésére. Ausztráliában a katonák elsősegély olaja James Cook felfedezettje, a teafa illóolaj volt. Ott lapult minden hazafi táskájában.

Franciaországban dr. Jean Valnet katonai sebész alkalmazta meglepő eredményességgel az illóolajokat sebek fertőtlenítésére, műtétek során. A háború után sem hagyott fel az illóolajokkal való kezelésekkel. Tapasztalatait az Aromaterápia a gyakorlatban (1964.) című munkájában osztotta meg. Paolo Rovesti depressziós és hisztériás betegeinél vizsgálta az illóolajok hatását.

Németországban is évtizedekre nyúlik vissza az illóolaj-kutatás: Monika Werner ápolónő – természtgyógyász, Ruth von Braunschweig biológus, Dr Dietrich Wabner kémikus az IFA elnöke, Uwse Schutt természetgyógyász, Dr. Hans Hatt Ruhr kutatja az illóolajak hatását, hogy csak néhány nevet említsek.

Az ipari forradalom kirobbanásáig – érthető módon – kizárólag 100% természetes illóolajokról beszélünk. Nem is volt szükség a minőség igazolására, nem volt kérdés az eredete. A 19. század hozta meg a szintetikus káprázatot, évtizedekig ebben a mámorban éltünk. A hagyományos növényi szerek összes jó tulajdonságát elfeledtük az olcsó, könnyen elérhető, szintetikus kemikáliák kedvéért. Aztán rendkívül szűk körben kezdtek felnyílni a szemek, s szeretnénk visszakapni Földanyánktól mindazt, amit kínál nekünk.

A gyógynövény és illóolaj-történelem röpke áttekintése felvethet a gondolkodó olvasóban egy egyszerű kérdést:

Miért számít kuriózumnak manapság az az orvos, természettudós, aki számára egyértelmű a gyógyítás gyógynövényekkel való összefonódása?

Hiszen teljesen egyértelmű, hogy napjaink gyógyszerészete és gyógyítása a természetes hatóanyagok utánzása és továbbfejlesztése. Az illatok minden körülmény között velünk vannak, hiszen elválaszthatatlan a légzéstől.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük