Miért fontos az illóolaj minősége? Problémák, veszélyek és amit tehetünk ellene – I. rész

A HerbaTherapy nagy hangsúlyt fektet az illóolajok minőségére, figyelve az illóolajbeszerzés forrását, az illóolajok összetételét és azok tárolását, mivel a minőség meghatározza a hatásosságot és a biztonságot is.

Az illóolajokat hamisíthatják, szennyezve lehetnek gyom- és rovarirtószerekkel, lágyítókkal, illetve természetes összetételük is változhat például a tárolástól vagy termesztési körülményektől függően. A HerbaTherapy éppen ezért mindent megtesz, hogy állandó és jó minőséget biztosítson a vásárlóknak.

Bár az illóolajok sokféle komponenst tartalmaznak (olykor akár több mint százat, pl. damaszkuszi rózsa), hatásukat jellemzően egy vagy két alkotóelem dominálja.

A borsmentaolaj számos tulajdonsága, például mentol tartalmának tulajdonítható (40%), és az eukaliptusz hatását is nagyrészt 1,8-cineol tartalma (75%) határozza meg. Annak ellenére, hogy a legtöbb alkotórész a teljes olaj kevesebb mint 1%-át képviseli, még ezeknek is lehet markáns hatása.

A legtöbb esetben az alkotóelemek százalékos aránya egy tartományon belül változik. Ezt befolyásolhatja például földrajzi hely, időjárási viszonyok, talajtípus, a növény kora vagy az évszak, amikor betakarítják.

Nagy eltérések láthatóak például a francia Mentha x piperita olaj esetében, ahol az illóolaj menton tartalma 6,1–8,1% októberben és 48,8–54,5% júniusban. Az is fontos lehet, hogy hány méteren termett a növény. Törökországban a 18 méteres magasságban termett kakukkfűből kinyert illóolaj átlagos p-cimol tartalma 39,5% volt, az 1200 méteren termett növényeké pedig 28,3%.

Illóolajok esetén nagyon fontos beszélni a kemotípusokról is. Ezek különböző változatok egy fajon belül, amelyek gyakorlatilag azonos megjelenésűek, de illóolajaiknak más a főkomponense. A kemotípusokat a fő alkotóelem után nevezik el.

Kereskedelemben kapható kakukkfű illóolajoknak például a következő hét kemotípusa elérhető: karvakrol, timol, timol/karvakrol, borneol, geraniol, linalool, tujanol.

A piacon található kakukkfűolajok többsége timolban és/vagy karvakrolban gazdag, amelyek erős antibakteriális hatással rendelkező vegyületek. A toxicitás néhány illóolaj esetén nagymértékben függ a kemotípustól (pl.: bazsalikom vagy ho levél).

Éppen ezért is tartjuk fontosnak a HerbaTherapynál, hogy információt nyújtsunk arról, hogy milyen főkomponensekkel rendelkeznek illóolajaink.

Az illóolaj-kereskedelemben a latin, botanikai, tudományos név használata létfontosságú, mert sokféle növényt takarhat egy név, illetve több név is adható ugyanannak növénynek. Példa a cédrusfa, akár 10 növényt is jelenthet, mivel mindegyik illóolaját cédrusfa illóolajként árulják.

Általánosságként elmondható, hogy egy növény neve olykor változik, azonban ez az elnevezés a tudomány, azaz latin névben csak nagyon ritkán fordul elő. Ezért egy prémium, terápiás minőségű terméknél fontos, hogy az illóolaj neve latinul is feltüntetésre kerüljön.

Több mint 400 peszticid (növényvédő) vagy herbicid (gyomírtó) vegyület létezik, amelyek felhasználhatóak illóolaj tartalmú növények kezelésére, és ezek közül számos megjelenhet az illóolajokban is.

Például a klórpirifosz rovarirtó szer 5,7%-a átvivődhet a rózsasziromról rózsavízbe, ha kezelés után nyerik ki az illóolajat. A klórpirifosz felnőtt férfiakban alacsony tesztoszteronszinttel társulhat, és újszülöttekben központi idegrendszeri tüneteket okozhat.

A propikonazol és tebukonazol, gombaölő szerek, amelyeket pl.: a borsmenta esetén alkalmazhatnak; egy vizsgálat alapján a menta illóolajban is előfordulhat. A propikonazol negatív hatással lehet például a májra és az immunrendszerre. Viszont a legtöbb biocidnak rossz a bőrön keresztüli felszívódása, de bizonyos mértékben felszívódhatnak. Éppen ezért a HerbaTherapy olyan forrásból szerzi be az illóolajokat, ahol a növényvédőszer és gyomirtó szennyezettséget ellenőrzik.

Egy másik lehetséges szennyezőcsoport a ftalát-észterek, közismertebb nevén ftalátok, amelyek a lágyítószerek fő csoportját képezik. Élelmiszerekben, beltéri levegőben is jelen lévő szennyezők, de előfordulnak például műanyagokban (edényekben, csomagolásban, játékokban). 1999-ben az EU betiltotta a ftalátok használatát egyes termékekben, például babajátékok esetén.

A ftalátok káros hatást fejthetnek ki a májra, gyomor-bél rendszerre, hormonrendszerre, továbbá rákkeltőek lehetnek. Bár a felhasználás némi csökkenést mutat, továbbra is problémát jelentenek, például 2003-ban Németországban 85 személyből 10-ben meghaladta az EU által ftalátokra vonatkozóan megállapított beviteli értéket a mért mennyiség.

Ftalátok nem szándékos szennyeződésekként vagy szándékos hamisítás (illóolajok hígítása) útján kerülhetnek az illóolajokba. Egy vizsgálatban citrom, narancs és mandarin illóolajok majdnem minden mintájában találtak valamilyen ftalátot. Feltételezik, hogy a ftalátok a gyártási folyamat során felhasznált műanyagokból származtak. Az illóolajokban a ftalát hamisítás/szennyeződés csökken a szigorodó jogszabályok és a ftalát-toxicitással kapcsolatos adatok ismertsége miatt is.

Következő szakértői cikkünkben foglalkozunk azzal a rendkívül izgalmas kérdéskörrel, hogy miképpen tudjuk felismerni a hamisított illóolajat, meddig és hogyan célszerű tárolni azokat, hogy a legkisebb minőségi romlást szenvedjék el.