ILLICIUM VERUM – Csillagánizs

Származás

A Schisandraceae családba tartozó Kínai csillagánizs (Illicium verum J.D. Hook.) az Illicium nemzetség egyik legismertebb képviselője. Elsőként a nagy angol utazó Sir Thomas Cavendish közvetítésével érkezett 1588. szeptember 9-én Angliába, aki a Fülöp-szigetekről hozta magával. A 17. századtól kezdve azonban egyre elterjedtebben alkalmazták likőrök, lekvárok, húsételek, s a cári udvarban teák ízesítőjeként. A Dél-Kínában és Vietnámban őshonos örökzöld trópusi gyógynövényt Ázsia számos területén nagy mennyiségben termesztik; Japánban „Buddha virágaként” vált ismertté, ezért főként a buddhista templomok körül fordul elő nagy számban.

Botanika

A 2,4-6 m magasságot is elérő, közepes termetű csillagánizs fényes, sötétzöld, bőrnemű, tojásdad levelei megtörve jellegzetesen édes illatúak. Fehér vagy zöldessárga virágai sötétebb sárga középpel rendelkeznek. Barna színű, egyedi, csillag formájú termése, amelyről nevét is kapta, nyolc csónak alakú, kemény tüszőből áll, melyek mindegyikében egy-egy fénylő barna mag foglal helyet. A terméseket rendszerint még a résztermések felnyílása előtt begyűjtik, majd szárítva egészben hagyva vagy porított formában használják fel.

Elnevezései a Föld különböző pontjain

A csillagánizs számos szinonimával rendelkezik a különböző földrajzi területeken.

  • Kínában kínai csillagánizsnak és Bajiaohuixiang-nak hívják
  • Franciaországban: Anis de la China, Anise etoile, Badiane
  • Japánban: Dai-uikyo, Hakkaku-uikyo
  • Németországban: Sternanis
  • Olaszországban: Anice stellato
  • Indiában: Sonf, Anasphal
  • Spanyolországban: Anis estrl lado, Badian
  • Indonéziában: Bunga lawang
  • Malájziában: Bunga lawang

Csillagánizs termés összetétele

A különösen édes, fűszeres, közönséges ánizsra emlékeztető illatú termések 5-8 % illóolajat, cserzőanyagokat, zsíros olajat és flavonoidokat is tartalmaznak. A kínai csillagánizs érett termése (Anisi stellati fructus, 1. kép), valamint az ebből vízgőzdesztillációval nyert, színtelen, esetenként halványsárga illóolaj (Anisi stellati aetheroleum) egyaránt hivatalos drog a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben. A csillagánizs illata elsősorban az illékony olajtól függ. Ezért az illóolaj volt az elsődleges tárgya az illikumfajok kutatásának. Az esszencia alkotóeleme és hozama függ a betakarítás idejétől, az évszaktól, a termőföldtől, éghajlattól, csapadéktól. A hozamot még az is befolyásolja, hogy a növény friss vagy száraz állapotban került-e feldolgozásra. A csillagánizs friss gyümölcsében az illóolaj tartalom 2,5–3,5 % és 8–9 % a szárított anyagban (Heath 1981.).

A csillagánizs illóolajának fő komponense:

  • transz-anetol (71,2-91,8 %),
  • linalool (0,4-2,3 %),
  • (+)- limonén (0,7-5 %),
  • esztragol (0,3-6,6 %),
  • cisz-anetol (0,1-0,4 %),
  • ánizsaldehid (0,1-0,5 %),
  • fönikulin (0,5-14,6 %)

A fructus jellegzetes szeszkviterpén komponensei közé tartozik a veranizatin A, B és C.

csillaganizs_komponensek

 

Csillagánizs illóolaj fő komponensei: (E)-anetol (70–94 %) (1), estragol (2), limonén (3), (Z)-anetol (4), pinén (5), fellandrén (6), terpineol (7)

Csillagánizs illóolaj kinyerése

Különféle technikák alkalmazhatók az illóolaj kivonására csillagánizsból: vízdesztilláció (HD), a gőzdesztilláció (SD), az oldószer extrahálás (SE), a szuperkritikus folyadék CO2 extrakció (SFE), hidrogéndesztilláció – mikroextrakció (HD-HSME) és mikrohullámú extrahálás (MAE) (Zhai et al., 2009. Dzamic et al., 2009; Gholivand et al., 2009; Wang et al. 2007a, b; Lee et al., 2007; Yan et al., 2002).

Az illóolajokat hagyományosan víz-(HD) vagy gőzdesztillációval (SD) állítják elő, ahol a viszonylag magas hőmérséklet az egyes illóolaj komponensek lebomlásához, hidrolíziséhez és vízben való oldódáshoz is vezethet (Yan et al., 2002; Reverchon, 1997; Katsiotis, 1988).

Az illékony vegyületek vesztesége és az alacsony extrahálási hozam a fenti extrakciós módszerekkel is előfordulhat. Az oldószeres extrakció nagyobb hozamot biztosít, de ez az eljárás időigényes. Ezenkívül az oldószeres extrahálással nyert kivonatok maradványokat tartalmaznak, amelyek szennyezik a mintát (Wang et al., 2006). Mivel ezeket a hátrányokat a CO2-extrakció legyőzheti, ezért a csillagánizs extrahálása az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet kapott. Az CO2-extrakció viszonylag alacsony nyomáson végezhető el szobahőmérséklet közelében. A szuperkritikus CO2-extrakció során a folyamat végére teljesen kiürül a mintából a CO2. A hozam a nyomás és a hőmérséklet változtatásával befolyásolható (Reverchon és Senatore, 1994; Reverchon et al., 1995; Della Porta et al., 1998). Ezért a CO2-extrakciót hatékony és világszerte elterjedt módszerként alkalmazzák egyes illékony vegyületek előállítására.

Wang (2007b) összehasonlította három különböző kinyerési eljárás: gőzdesztilláció (SD), oldószeres extrakció (SE), és CO2-extrakció (SFE) (GC-MS-val analizálva) eredményeit csillagánizs kinyerése esetén. A három kivonatot különböző szín és illat jellemzi, az összes anetol-tartalom 75,0 % – 77,3 % között változott. A CO2-extrakcióból származó olaj termelése jobb volt, mint a másik két kivonás hozama. Az eredmények hasonlóak voltak, mint az irodalomban fellelhető adatok (Tuan és Ilangantileke, 1997; Cu, 1986; Cu ez al., 1990; Della Porta et al., 1998).

Csillagánizs és influenza

Az illikum nemzetség valamennyi tagja tartalmaz sikimisavat, ami fontos biokémiai metabolit növényekben és mikroorganizmusokban. Nevét a japán sikimi (シキミ, azaz japán csillagánizs, tudományos nevén Illicium anisatum) növényről kapta, amelyből először 1885-ben izolált Johan Fredrik Eykman (American Journal of Pharmacy, 1881.). Molekulaszerkezetét csaknem 50 évvel később határozták meg.(Thomas Poon, Tetrahedron Letters, 2008.) A sikimisav az oseltamivir (vírusellenes gyógyszerhatóanyag) – TAMIFLU – előállításának kiindulási alapanyaga. Az oseltamivir (8) a sikimisavból (1) állítható elő többlépéses bonyolult kémiai reakcióban. Ez az emberi szervezetben nem játszódik le, a reakció csak laboratóriumi körülmények között megy végbe. Tehát nem a sikimisav, hanem az oseltamivir hatásos az influenza kezelésében.

csillaganizs_kodpiszkalo

 

Kép: kodpiszkalo.blog.hu

Bár a sikimisav, mint bioszintetikus intermedier megjelenik a legtöbb autotróf szervezetben, így többnyire nagyon alacsony koncentrációban fordul elő. A csillagánizsból kivonható alacsony sikimisav mennyiséggel magyarázzák a 2005-ös oseltamivir hiányt is. Sikimisav kinyerhető az amerikai ámbrafából is amelyből Észak-Amerikában jelentős mennyiség található. De felhasználása arányaiban nem kifizetődő, mivel a belőle származtatható hozam 1,5 %. Például: 4 kg mag volna szükséges 14 doboz Tamiflu előállításához. Összehasonlításképpen a csillagánizsból kinyert sikimisavból 3-7 % hozamot kapunk. Egy 2010-es Maine Universityn végzett tanulmány szerint a sikimisav kivonható néhány fenyőtípus magjából is.

Csillagánizs szennyezése, hamisítása és következményei

2003 szeptemberében az Egyesült Államok Élelmezési és Gyógyszerügynöksége (FDA) azt tanácsolta a felhasználóknak, hogy ne fogyasszanak csillagánizst tartalmazó teákat, mivel az ilyen teák súlyos káros hatásokkal társultak: görcsöket, hányást és hasmenést okoztak. (Upton, 2006; Ize-Ludlow et al., 2004). A kínai csillagánizs közismert, biztonságos fűszer. Egyes jelentések szerint a biztonságos kínai csillagánizs szennyezve volt az erősen mérgező japán csillagánizzsal (Lee et al., 2003a; Vandenberghe et al., 2003; Biessels et al., 2002; Ize-Ludlow et al., 2004; Johanns et al., 2002). Ezért elengedhetetlen, hogy a kínai ánizs (Illicium verum) gyümölcsöt meg tudjuk különböztetni a mérgező illikium fajoktól, különös tekintettel a porított formákban.

Különféle módszerekről számoltak be az azonosításra és megkülönböztetésre vonatkozólag: morfológiai, kémiai analízis fluoreszcens mikroszkópos gázkromatográfiával, termikus deszorpciós gázkromatográfia és HPLC / ESI-MS / MS módszerekkel (Phang et al., 1962; Joshi et al, 2005; Lederer et al., 2006; Hu et al., 2010).

A japán csillagánizs (Illicium anisatum) gyümölcsét 8-nál több csónak formájú tüsző és gyengébb illat jellemzi. Magja vagy nagyon lapos, vagy szinte gömb alakú (Szerkesztőbizottság British Pharmacopoeia, 2009). Az anatómiai karakterek vizsgálata segít a két növény meghatározásában (fénymikroszkópia, fluoreszcens mikroszkópia, pásztázó elektronmikroszkópia stb.) valamint a gázkromatográfiát (GC) tekintik megfelelő módszernek az Illicium verum illóolaj minőségének és eredetiségének felmérésére (A British Pharmacopoeia Szerkesztő Bizottsága, 2009; Szerkesztő Kínai Gyógyszerkönyv Bizottság, 2010.). A csillagánizs olaj fő alkotóeleme a t-anetol, amelyet 86,0–93,0 %-ban tartalmaz. Ezzel szemben az Illicium anisatum t-anetol-tartalma kevesebb, mint 3,0 % (Cook és Howard, 1966; Wichtl, 2004).

Kínában a legújabb publikációk arról számoltak be, hogy a kínai csillagánizst más mérgező fajjal, az I. lanceolatummal is hamisíthatják. A fő különbség az Illicium lanceolatum és Illicium verum között a tüszők száma. A csillagánizs gyümölcse általában nyolc tüszőt tartalmaz, míg az I. lanceolatum tíz-tizenhárom (1. ábra).

csillaganizs_fruit

 

Felhasználás

Hagyományos keretek között

Az Illiicum verum gyógyászati növényként való alkalmazása hosszú múltra tekint vissza az ázsiai országokban, különösen Kínában. A legkülönbözőbb formákban használták, beleértve nyers hatóanyagokat (drog), porokat és illóolajokat. A levegőn szárított érett gyümölcs szerepelt a nagy kínai gyógynövény könyvben, a Matéria Medica (Bencaogangmu) gyűjteményében a Ming Dinasztia idején (1596.). A Kínai Gyógyszerkönyv (2010.) ismertette az Anisi Stellati (kínai név Bajiaohuixiang) termés tulajdonságait, mint a yang energiákat felerősítő, hideget távol tartó, felmelegítő áramlást. A klinikai indikációk közé tartozik a hasi kólika, a hányás, has és az alsó hátfájás. A nyers gyümölcsöket vagy porokat használták hagyományos teákban is idegesség és álmatlanság kezelésére, valamint nyugtatóként.

  • Yunnan Drug Material Co., 1993 – hányás és gyomor-fájdalomcsillapító (0,06–0,6 ml / nap)
  • Chin és Keng (1990.) – a csillagánizs illóolaj ellenszer lehet számos mérgezésben és hatékony segítség reuma kezelésében.
  • Namba és Tuda (1993.) karminatív és gyomor gyógymódok
  • Ilyas (1980) – csillagánizs szétrágásával szélhajtó és gyomor fájdalomcsillapító hatás
  • Medicinal Herbs Index (Indonézia) – álmatlanság kezelésére és a szülés utáni külső alkalmazásokra (Kasahara és Hemmi, 1995.)
  • Mexikó, Egyesült Államok – a leggyakoribb felhasználási terület a csecsemők kólikájának és gyomorfájásának enyhítése.
Ételek ízesítésére

A csillagánizs termés őrölt formáját elsősorban az ázsiai konyha alkalmazza, azonban nálunk is elterjedt a különböző likőrök, fogkrémek, üdítőitalok, édességek ízesítésében. A Kínában és Indiában is híres „ötfűszer-keverék” (garam masala) egyik fő alkotóeleme a porított fahéj, édeskömény, szegfűszeg és fehérbors mellett. Jellegzetes ízesítője a kínai konyha kacsa és sertéshúsból készült ételeinek, valamint a klasszikus vietnami tésztalevesnek. Emellett elengedhetetlen kelléke a kínai vörös főzésnek is.

Gyógyászatban

Az Anisi stellati fructust, valamint aetheroleumot görcsoldóként, köptetőként és gyomorerősítőként különféle tinktúrákban és teakeverékekben használják fel. A termések alkoholos kivonatának alkalmazása elsősorban puffadás, teltségérzet, étvágytalanság és emésztési zavarok esetén javasolt (Bittner-, Maurers-, Naturland Svédcsepp), azonban vérkeringést fokozó készítmények, izom és ízületi bántalmak esetén alkalmazott krémek alkotója is lehet (Svédkeserű krém, HT Könnyebb mozdulat).

Illóolajának antimikrobás hatását számos Gram-pozitív (pl. Bacillus subtilis, Staphylococcus aureus, Micrococcus luteus) és Gram-negatív (pl. Escherichia coli, Pseudomonas aeruginosa, Salmonella typhi, Yersinia enterocolitica, Aeromonas hydrophila) baktérium-, valamint gombafajjal (pl. Aspergillus falvus, Aspergillus niger, Fusarium graminearum, Penicillium viridicatum) szemben in vitro vizsgálatok igazolták. Bár kevés humán vizsgálat áll rendelkezésünkre az Anisi stellati aetheroleumot illetően, a napi orvosi gyakorlat eredményesen alkalmazza meghűléses megbetegedések kezelésénél is belsőleges csepp formájában (Mucoplant Dr. Theiss kakukkfű ánizsolajjal belsőleges oldatos csepp). A gyógyszeripar a magokból nyerhető sikimisavat vírusellenes készítmények fejlesztése során használta fel.

Állatkísérletek során a csillagánizs és kamilla kivonat kombinációjának kedvező hatását mutatták ki egereken indukált diarrhoea modellben. A vizsgálat során a kezelt állatok a mindkét gyógynövényből készült kivonatot azonos arányban (40 és 80 mg/kg per os) kapták, amelynek eredményeként a hasmenéses panaszok csökkentek, illetve késleltetve jelentkeztek a kontroll csoport egyedeihez viszonyítva. A kutatócsoport úgy véli, hogy a hatás valószínűleg a két kivonat együttes motilitásgátló hatásának köszönhető, valamint a bennük található flavonoidok és a csillagánizsban nagy mennyiségben jelen levő anetol gyulladáscsökkentő hatása nyújt segítséget a tünetek mérséklésében.

Patkányokon indukált hepatokarcinogenezis vizsgálata során az Illicium verum etanolos kivonata csökkentette a tumor méretét, az oxidatív stresszt, valamint gátolta a lipidperoxidációt, amelynek köszönhetően antikarcinogén és antioxidáns hatásúként tartják számon. A csillagánizs alkoholos kivonatának, valamint illóolajának repellens hatását a gabonaféléket megtámadó Sitophilus zeamais és számos más élelmiszeripari kártevő (pl. Cryptolestes pusillus, Blattella germanica, Lasioderma serricorne, Sitophilus oryzae, Callosobruchus chinensis) ellen több tanulmány is igazolta. A csillagánizsolajat gyakran használják a drágább közönséges ánizsolaj helyettesítésére kozmetikai termékek, élelmiszeripari cikkek, szeszesitalok gyártása során. Az egészben hagyott termésekkel a karácsonyi időszakban főleg az adventi koszorúk díszeként találkozhatunk.

csillaganizs_gyogyaszatban

 

Adagolás

3 g drog vagy 0,3 g illóolaj napi alkalmazása javasolt. Teaként elkészítve 0,5-1 g elporított drogot forró vízzel leöntve 10 percig állni hagyunk, majd szűrés után ízesítve fogyasztható.

Mellékhatás, ellenjavallat

A csillagánizs fűszerként, illetve a fent említett indikációkban a terápiás dózis betartása mellett biztonságosan alkalmazható. A gyógynövényt nem nehéz összetéveszteni a japán csillagánizzsal (Illicium anisatum), amely nagy mennyiségben toxikus szeszkviterpén-laktont (anizatin) tartalmaz, így emberi fogyasztásra nem alkalmas. Az Anisi stellati fructus gyógyszerkönyvi cikkelye külön figyelmet fordít a tisztasági vizsgálatok során a két faj elkülönítésére. Főként gyermekek körében az elmúlt időszakban több mérgezési eset is előfordult, azonban a készítmények vizsgálata során a termékek Illicum anisatum-mal való szennyezettségét állapították meg. Ennek tudatában úgy vélik, hogy nem a csillagánizs, hanem a japán csillagánizsban nagyobb mennyiségben megtalálható anizatin GABA gátló hatása volt felelős a neurológiai tünetek kialakulásáért. További vizsgálatok során a csillagánizs készítmények vérlemezke-aggregációt gátló, valamint vércukorszintet befolyásoló hatása volt megfigyelhető, ezért antikoaguláns kezelésben részesülők és diabéteszes betegek esetén a gyógynövény alkalmazása fokozott körültekintést igényel. A csillagánizsolaj fő komponense a transz-anetol nem, a kisebb mennyiségben megtalálható szafrol azonban karcinogén és mutagén tulajdonságokkal rendelkezik.

Várandósság és szoptatás alatt való alkalmazása, illetve a csillagánizs termésével vagy illóolajával szembeni túlérzékenység esetén a készítmények alkalmazása nem javasolt.

csillaganizs_footer
Forrás: 
  1. Ács Kamilla: Illóolajok és aromaterápia 24. rész Farmakognoziai hírek 2014.34.
  2. Guo-Wei Wanga, Wen-Ting Hub, Bao-Kang Huanga, Lu-Ping Qina:  Illicium verum: A review on its botany, traditional use, chemistry and pharmacology; Journal of Ethnopharmacology 136 (2011) 10–20.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük