Illóolajok szájon át történő használata – válaszok a tudomány világából

Az illóolajok drogok. Ez előszörre furcsán hangzik, de igaz. A drog ugyanis nem más, mint a gyógynövény azon része, ahol a hatóanyag van, ami gyógyhatással rendelkezik. Tehát használhatjuk egy növény gyökerét (pl.: macskagyökér), föld feletti részét (pl.: orbáncfű) vagy illóolaját is. Éppen ezért nem meglepő, hogy az illóolajokat belsőlegesen használjuk.

A növényi gyógyszerekkel, gyógynövényeket tartalmazó étrend-kiegészítőkkel szemben az illóolajok belső használata viszont nem teljesen egyértelmű.

Valószínűleg ebbe belejátszik, hogy nem sűrűn illatozik macskagyökér a nappalinkban, és nem kenjük be magunkat csalánlevélpasztával. Ezeknek a növényeknek ‘csak’ terápiás használata elterjedt. Az illóolajokat viszont a relaxáció érdekében csepegtethetjünk diffúzorunkba is, és kapszula formájában is bevehetjük őket, például gyomor-bélrendszeri problémák esetén. 

Azt viszont fontos kiemelni, hogy az illóolajok nem aszerint kerülnek kapszulába, vagy párologtatóba, hogy milyen a minőségük.

Minden bizonnyal találhatunk olyan illóolajat a boltokban, ami nem belsőleges használatra szánt, mivel kozmetikum, mégis lehet, hogy ez az illóolaj ‘tisztább’/jobb minőségű mint egy kapszulázott illóolaj, amit étrend-kiegészítőként forgalmaznak. De nem csak ez a két kategória létezik. Magyarországon növényi gyógyszerként is találkozhatunk illóolajokkal. Ez esetben a minőségük ellenőrzött, és valóban az kerül a kapszulába, mint ami a dobozon van, míg étrend-kiegészítők esetén ez nem garantálható, mivel ezek a készítmények csak bejelentés kötelesek, éppen ezért nem mennek keresztül az engedélyeztetés kalandos útján.

Tehát összefoglalva és általánosságban: illóolajokkal kozmetikumként, étrend-kiegészítőként és gyógyszerként is találkozhatunk.

Sokan teszik fel a kérdést, hogy vízhez vagy más folyadékhoz adva, esetleg kockacukron, vagy egyszerűen cseppek formájában közvetlenül, belsőleg alkalmazhatják-e a megvásárolt illóolajat.

Az IFPA (Aromaterapeuták Nemzetközi Szövetsége) nem támogatja az illóolajok belsőleges használatát, mivel úgy véli, hogy az illóolajok lenyelése potenciális biztonsági kockázatokat rejt magában, különösen a száj, a gyomor és az általános gyomorirritáció tekintetében.

A lenyelés növeli a gyógyszerkölcsönhatások és a túladagolás kockázatát is, mivel az illóolaj sokkal nagyobb mennyiségben szívódik fel a szervezetben, mint a külső úton történő alkalmazás esetén. 

Valóban, az illóolajok vagy összetevőik beadásának fő kockázata a gyomor-bél traktus nyálkahártya irritációja és gyulladása. Az illóolajok koncentrációja fontos meghatározó tényező, akárcsak a dózis és a gyakoriság. Ezért az ismételt bevétel növeli az irritáció kockázatát. De nem minden illóolaj ugyanolyan mértékben váltja ki ezt a hatást, mivel összetételük különböző. Például borsmenta illóolajjal az ilyen reakciók ritkák, ezzel szemben a fahéj illóolaj kapcsolatban sokkal gyakoribb. Általában a fahéjaldehidben, eugenolban, karvakrolban vagy timolban gazdag illóolajok váltják ki a legsúlyosabb nyálkahártya irritációt.

Az illóolajok megfelelően alkalmazva sok terápiás hatással rendelkeznek, de mindenre ők sem jelentenek megoldást. Néhány kiemelt területe a belsőleges illóolajhasználatnak a gyomor-bélrendszeri problémák (pl.: borsmenta, kömény, oregano, rozmaring), feszültség (pl.: levendula), köptető (pl.: kakukkfű). Gyomor-bélrendszeri problémák esetén széleskörűen alkalmazhatóak, mint epehajtó, szélhajtó, sőt irritábilis bél szindrómában is sikerrel tesztelték. Az illóolajok antibiotikus hatása miatt SIBO-ban (kontaminált vékonybél szindróma) is ígéretes a használatuk. Érdekesség, hogy a citrus illóolajok a káros baktériumokra antibiotikus hatást fejtenek ki, míg a jótékony baktériumokat kímélik. 

Viszont illóolajok mindennapos belsőleges alkalmazása nem célszerű, mert a bennük található komponensek (pl.: pulegon, mentofurán a borsmenta esetében) nagy dózisban, hosszan tartó alkalmazás esetén májkárosítóak lehetnek.

A fent említett problémáknak a kezelése a legtöbb esetben nem igényel mindennapi használatot, ha pedig egy problémánk hosszú ideig fennáll, érdemes kivizsgálni, hogy mi állhat a háttérben.

Ha pedig belsőleges illóolaj-használat mellett döntünk, ne mi adagoljuk magunknak az üvegből, hanem bélben-oldódó kapszula formájában alkalmazzuk. Ha növényi-gyógyszer formájában nem elérhető, akkor pedig egy megbízható étrend-kiegészítő gyártót válasszunk.

dr. Roza Orsolya
gyógyszerész, gyógynövényhatóanyag-szakértő